Sikeres Gizella Napot tartott a város.

Tegnap az időjárásnak, a szervezőknek, a résztvevőknek, és az adófizetőknek hála, igen sikeres Gizella Napot tartott a város.

Külön öröm, hogy a veszprémiek hangja eljutott a szervezőkig, és végre sikerült elérni, hogy a vezetés felkért ikonikus helyi zenekarokat is, akik látnivalóan igen sikeres koncerteket adtak.

A tehetséggondozás még hiányzik, és bár egyik posztomban már érintettem, az külön posztot is megérne, hisz például a zenekaroknak vissza nem térő lehetőség lenne nagyszínpadjaink használata, festőinknek a szabadtéri installációs anyagok használata, ha már úgyis itt vannak.

Visszatérve a tegnapi estére, talán a tegnapi előadások sikerei elhozhatják más művészeti ágaknak is a bemutatkozás lehetőségét, és ténylegesen bemutathatjuk kultúránkat Európának, de legalább saját magunknak.

Aki egyetért velem, kérem továbbra is ossza meg posztjaim, illetve kövesse oldalamat, mivel ez a terjesztésének legegyszerűbb módja. Illetve aki követi az oldalamat, az nem kap hirdetést tőlem, hála a Fb-nak. .

Alább idéznék egy tegnap esti beszélgetésből egy véleményt:

Gondolatok a művészetekről általában, de legfőképpen a veszprémi művészek lehetőségeiről. EKF, óriási lehetőség a városnak, a térségnek, kultúra- és értékteremtés vonatkozásban. EKF-től függetlenül egy városvezetésnek feladata kellene legyen, hogy minden eszközzel Veszprém művészeit, „kultúracsinálóit” segítse, támogassa lehetőségekkel anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Szemlátomást a 90-es évek óta – avagy a klasszikus „Fintor Klub” korszak óta – óriási fejlődésen ment keresztül a város programkínálatában. De most egy eltagadhatatlan „felismerést” nem szabad figyelmen kívül hagyni! Nevezetesen, hogy ha sok pénz van, akkor sok programot tud vásárolni a város, viszont ha kevés pénz van, akkor keveset. A megoldás sokszor nem is a programvásárlás kiadási tételében van, hanem az árukapcsolásban – ahogy ezt az UtcaZene megálmodója is felfedezte, hogy a hömpölygő tömeg műanyag söröspohárral a kézben kellően „kifizeti” a vásárolt kultúrát. És itt a lényeg! Vásárolt kultúra nem igazi kultúra, mert valójában csak attól veszprémi egy-egy program Veszprémben, hogy itt a városban történik a máshonnan megvásárolt művészekkel. A kultúra, a művészet akkor jön létre valójában, ha mi magunk műveljük. Azzal, hogy Veszprém polgárai látogatják a megvásárolt programokat, az csak annyit jelent, hogy milyen messze kell utaznia egy-egy eseményen való részvételért: Elég csak városon belül eljutni egy-egy bulira vagy messzebb kell ezért mennie. Természetesen van létjogosultsága a VeszprémFest összes világsztárjának koncertjére, az összes UtcaZene fellépőnek, a monumentális EKF megnyitónak – vélemények szerint, kizárólag csak vizuális szempontból volt makulátlan, de csak abban az esetben igaz ez a létjogosultság, ha veszprémi művészeket is érint. Egyik program sem az eddigi években, egyik EKF esemény sem eléggé hozza helyzetbe a veszprémi művészeket.

Egy analógia: Képzeljünk el egy fiktív családot, ahol sokféle művészetet művelnek. Az anya keramikus, az apa énekes, a felnőtt gyerek színész, a középső festőművész, a legkisebb kamasz táncol.

Erre jön a nagypapa és szervez óriási kiállítást kerámia művészetről sok pénzért: – de az anya és a festőművész gyermek nem, hogy részt vehetne a kiállításon, de még belépőt is kell vennie.

Erre jön a nagypapa és megrendel egy koncertet egy híres énekessel sok pénzért: – de az apa zenekara nem, hogy előzenakara lesz a koncertnek, hanem még jegyet is kell vennie.

Erre jön a nagypapa és kifizet egy színházi előadást sok pénzért: – de az színész gyereknek nincs köze hozzá, még jegyet is kell vennie.

Erre jön a nagypapa és megrendel egy táncművészeti produkciót sok pénzért: – de a színész gyermek nem, hogy szereplője lesz a darabnak, hanem még jegyet is kell vennie.

Na most, ha ilyen a nagypapa, akkor mi a legfőbb jellemzője? Elősegíti közvetlenül a családjának művészeti, kulturális fejlődését? Mi köze a családnak a nagypapa által kreált kultúrához? Valójában nem sok. Ha életvitelszerűen Veszprémben élő művészei, kultúracsinálói vannak a városnak, mint pld színészei, táncművészei, koreográfusai, festőművészei, keramikusai, énekesei, zenészei, stb, akkor velük együtt lenne veszprémi a veszprémi kultúra. Gondoljatok bele! Egy holland kisvárosban sok fapapucskészítő él, majd a városvezetés kitalálja, hogy rendez egy papucsfesztivált bőrpapucsoknak, és még meg is jelenik a vezetés bőrpapucsban, ahol a fapapucskészítő iparművészek nézelődnek műanyagpoharas sörrel a kezükben és „élvezik” a sok programot. Mit gondol a világ? A városvezetés építi és előmozdítja a város kultúráját vagy inkább keserűséget és mellőzöttséget okoz az említett fapapucskészítőknek?