Mai posztomban hadd fejezzem ki szomorúságom

Kedves Veszprémiek!

Mai posztomban hadd fejezzem ki szomorúságom azért, amivel nap mint nap szembesülünk.
Sokat gondolkodtam, hogy van-e értelme elégedetlenkedni, aztán arra jutottam, hogy igen, mert változást kellene végre elérnünk abban, hogy miképp viszonyulunk a közös dolgainkhoz, vagyonunkhoz. Miképp viszonyulnak azok, akik bennünket képviselnek, akikre rábíztuk vagyonunk kezelését, adóforintjaink elköltését, életünk egy részének irányítását. Most nem szeretnék nagy pénzügyi témákba belevágni, talán sokan pitiánerségnek is gondoljátok, de épp ezért fejezi ki igazán az igénytelenséget, mivel ez nem pénzkérdés. Ki kell írnom magamból, hogy nehezen viselem azt a fajta igénytelenséget, ami körülvesz bennünket akkor, mikor megfizetjük a minőségi munka árát, mégsem kapjuk meg érte a minőséget. Vagy épp elherdálunk egy csomó pénzt, aztán a részletekkel már nem foglalkozunk. Pedig miképp egyszer tanították nekem, a részletek adják az egészet. Aztán posztolgatunk, csodálkozunk, hogy fiataljaink összefestik szobrainkat, vagy épp összetörik azokat, és ők sem becsülik közös értékeinket.
Nem keresem a hibákat, azok jönnek folyamatosan szembe velem is, mint bármelyikünkkel szemben is. Pár képet azokból osztanék meg, melyek idei kulturális projektünkhöz is kapcsolódnak, hisz igazságtalan lenne régmúlt idők igénytelenségeit idecitálni akkor, mikor pénz és humánerőforrás korlátlanul áll jelenleg rendelkezésre. Pusztán annak igényével, hogy változtassunk ezen.
1. Az új Foton-ban azt is láthatjuk, hogy a kivitelezők még az OBI-ban sem jártak tanfolyamra, hisz ott megtanították volna nekik ingyen, hogy miképp kell a járólapból kivágni a padlóösszefolyó helyét, és miképp kell beállítani a szintjét.
Vajon, ha most beengednének otthonaikba a városi képviselőink, építészeink, akkor ott is ugyanezt látnánk, vagy csak a rájuk bízott vagyonunkkal nem foglalkoznak jó gazda módjára? Pedig szerintem többet fizettünk a m2 burkolásáért, mint bármelyikük, bármelyikünk tette volna otthon. Tudjátok, hogy én támogattam, hogy helyi vállalkozásaink előnyt élvezzenek. Vehessék meg a célgépeket, olyan eszközöket szerezzenek be, amit máskor nem tudtak volna. Arra gondoltam, talán akkor itthon is minősléget tudunk majd kapni. De nem ez történt. A pénz eltűnt, a minőség maradt az, amit a képen láttok. ?
2. Hangvilla parkolóház bejárata a Magyar Mozgókép Fesztivál VIP vendégeit várva. A biztonsági őr papírfecnikről keresgéli, hogy beengedje-e az autót, majd, ha igen, a féllábú korlátot félrehúzza a betonaljzaton. Abban az épületeben, amelyre oly büszkék vagyunk. Polgármesterünk épp a napokban dicsekedett vele, hogy tízezer vendég járt már ott idén. Akkor legalább már tízezren láthatták, hogy nem telik jóideje pótolni a két nikecellből készült betűt. Természetesen, ha a tulajdonos felkér, és rászorul segítségünkre, megcsináljuk.
3. Ha a Hangvillától lesétálunk az új kulturális negyedbe, útközben megcsodálhatjuk a Kormányhivatal ablakait és épületét. Talán nem kell leírnom, hogy ráférne egy ablakpucolás.
Természetesen, ha a tulajdonos felkér, és rászorul segítségünkre, megcsináljuk.
4. A Kormányhivatal ablakaitól tovább haladva és befordulva a kulturális negyedhez a harmadik kép fogadja a látogatót. Ott van az a három szeméttároló. Pár utcával arrébb én magántulajdonosként nem hagyhatom kint a városképre tekintettel, de a Kormányhivatal szemétgyűjtője az más, az talán szebb a város vezetői számára, hisz a hivatalnak ezt elnézi. Én azt gondolom, most lenne rá pénz, hogy a kulturális negyed bejáratánál ne ez a kép fogadja a látogatót. Mindeközben a zeneiskola elől eltűntek a kis szemétgyűjtők, így az onnan kiáramló, ott várakozó, automatákból majszoló gyermekeken letesztelhetjük, miképp neveltük őket.
Persze, nem mehetünk el fejcsóválás nélkül amellett sem, hogy az utat miként javították ki. A szemétgyűjtőktől jobbra látható egy kis bitumenes sáv előtte egy kis térkő, a felénk eső sarokban szintén egy kicsi, össze-vissza foltozgatva a kulturális negyedünk bejáratát. Persze, ha egy magánház kapubejárója lenne, akkor ezt nem lehetne megtenni, hisz a településkép, egységesség, fontos lenne. Aztán a képen látható, hogy a természet visszafoglalja ami az övé, hisz a pár hete átadott park szélén, már a fű átveszi a hatalmat a bitumen felett.
5. Ha a Kossuth utcáról átsétálunk a Gyárkertbe, akkor láthatjuk, hogy talán még soha nem tisztították meg a fényes fémlemezeket az aluljáróban és az épületek közti átjáró is hagy kívánni valót a város részéről.
6. Korábban írtam arról posztot, hogy a Gizella napok előtt, májusban, miért a korábbi, januári programok vannak kihelyezve a főutcán (Kossuth). Azt követően ott a kirakatokon kicserélték a plakátokat. Júliusban sétálva a Kossuth utcán még mindig a májusi programok vannak kirakva. Az Digitális Központ előtt szintén. Máshol legalább csak két hete lejártak vannak. Nincs mit kirakni? Az EKF évében? A turisták, járókelők csodálkozva értetlenkednek ezen. Nincs egy alkalmazott, egy önkéntes aki tudja mi lesz a következő héten és a előző héten lefutott programokat leszedné és a következő időszakra szólókat a helyére kirakná? Ne égessük már magunkat. Vagy csak arról szól ez az egész, hogy valakitől ezt kibéreljük, és jó sokba kerüljön? Ha nem, és a tulajdonos felkér, rászorul segítségünkre, megcsináljuk. Kinyomtatjuk a következő időszak programjait, és az elkészült plakátokat kihelyezzük.
7. Lassan befejezem, mert már így is hosszú a lista. Viszont muszáj észrevennem, hogy még mindig a múltszázadban járunk, mikor a marketing elemeket használjuk. Még mindig a napfény hatására zsugorodó matricázgatást használunk, még mindig a festett, rozsdásodó zártszelvényekből készítjük tábláinkat akkor, mikor kifizetjük a jó minőség árát.
Szóval, szóljanak az illetékesek, mi összefogunk és megcsináljuk!
Együtt Veszprémért.