Kultúraalapú városfejlesztés
Kedves Veszprémiek!
A tegnap előtti este volt egy érdekes könyvbemutató, amelyen sok érdekes dolgot lehetett hallani a szerzőktől, sok európai példát hoztak fel a kultúraalapú városfejlesztések témájában.
Meglepett, hogy a város fejlesztéséért, fejlődéséért felelősök közül nem láttam senkit, és azok közül sem, akik erre készülnek a jövő évi választások kapcsán. Bár majd talán megveszik a könyvet, hisz új és érdekes információk találhatók benne.
Erős vonal volt a bemutatón az EKF projekt, mint katalizátor a városok fejlődésében. Hazánkban a pécsi sajnálatos módon egy politikai- és gazdasági krízis során futott, amely a sikerét is megpecsételte, így nem a jó példák közt tartják számon – mondták. A veszprémiről egyelőre nem nyilatkoztak, hisz az épp folyik, így majd csak a következő években lehet ezzel számot vetni. Az ezt követően elhangzottak nyomán viszont elkeseredhettünk, hisz nem sok egyezőséget mutatott a mi EKF-ünk a jó példaként felhozott nyugati modellekkel.
Kezdve a francia vagy spanyol példákkal, ahol a decentralizáció során a kultúrát a fővárosból vidékre a volt iparterületekre terjesztették (részben) ki. Vagy akár a fenntarthatóság kérdésének fontossága, hisz sokan buknak bele a nagy és fenntarthatatlan ingatlan beruházásokba. Ez nálunk a legsikereseb projektünknél úgy történt, hogy a lakókörnyezetét zavaró bútorgyárat kitelepítették, majd a kormány- és oligarcha váltás előtt oda tervezett lakó- és bevásárlóközpontot az újak megfúrták és azóta csak vártunk egy szebb jövőre vagy egy kedves beruházóra. Egészen addig, míg egy remek ötletet követően ideiglenes színpadot nem álmodtunk oda, ami nem kevésbé zavarta az ott élőket, mint a bútorgyár, viszont maximum 180 napra tervezték, melyet a lakók még tolerálni tudtak.
Persze a nem várt óriási siker okán, most minden politikus bajban van. Felelőtlenül ígérni persze a legszegényebbek is tudnak, de hogy pontosan milyen ötlet lapul zsebeikben arról egyetlen szó sincs. Az biztos, hogy versenyt fognak ígérgetni a jövő évi önkormányzati választásokig. Ami tény, hogy kb 300-400 társasházi lakás építési költségével megegyező közpénzt költöttük el erre a nyári bulira. Persze ugyanebből az összegből építhettünk volna egy erre alkalmas helyen is bulihelyszínt, ami megmaradhatott volna, és fenntartható módon működtetni is tudtuk volna – talán. Mára viszont már sétálni sem lehet ott, csak az emlék maradt…. igaz, azt nem tudják elvenni tőlünk.
Visszatérve a könyvre, az írói szerint érdemes figyelembe venni a jövőre nézve a tapasztalatokat, és megfontolni a javaslatokat. Kicsit elkéstünk vele, de hát tekintsünk a jövőbe…
Vélemény, hozzászólás?