A Zeneiskola előtti parkolás témájára.

Kedves Veszprémiek!

Egy távol élő, de lelkes aktivistának hála, visszatérnék egy pillanatra egy korábbi posztomhoz, a zeneiskola előtti parkolás témájára.
Leszögezem, hogy szerintem a park egy jó, és hasznos beruházásnak indult, hasonlóan a többihez. Fontos mérföldkövek ezek a város fejlődése szempontjából. A baj nem is ezzel van, mint inkább az árával, és az egyéb körülményekkel.
Most nem a kivitelezéssel szeretnék foglalkozni, benne például azzal, hogy az építési forgalom okán megsüllyedt az út a kereszteződésben, vagy a nehéz gépek által letaposott járda felület, szegélykövek kicserélése, kijavítása nélkül egy magánberuházást nem is lehetne átadni, stb. Illetve, most azzal sem szeretnék foglalkozni, bár kérdéseket vet fel bennem, hogy hogyan épülhet a kávézó meg úgy, hogy mellette a parkolók (1-es kép alján) elfelejtődtek megépülni. Persze, mind tudjuk, hogy vannak a „kivételes projektek” amelyekre nem érvényesek azok, a mindenki másra vonatkozó szabályok, amelyek gúzsba kötik az „egyéb” vállalkozókat és akadályozzák a város fejlődését.
Később szeretném kifejteni, hogy mi – azaz az egyesületünk – mit változtatnánk ezeken, lehetővé téve, hogy fejlődhessen a város a kivételezettek nélkül, de legalább mellettük is.
Szóval, visszatérve, az 1-es képen láthatjátok azt a tervet, amely az építésziroda honlapjáról származik. Sajnos, ők elzárkóztak az információadástól, más forrás pedig nem ismert előttem, így arra hagyatkozom, amit ők közzé tettek.
Jól látszik, hogy ők betervezték a mozgássérült parkolókat is a kormányhivatal és zeneiskola elé (bal felső sarok a képen, nyíllal jelölve). Kíváncsi lennék, ezek megvalósítása nélkül, tekintettel a kormányhivatalra, zeneiskolára és a múzeumra is, miképp valósul meg a közszolgáltatások egyenlő esélyű hozzáférésének követelménye. Főképp, hogy ekkora beruházáshoz már külön mozgássérülteket szállító busz számára is megállóhelyet illene/kellene biztosítani. Ami persze jól jönne a helyi óvodás csoportoknak is.
Persze írhatnám azt, hogy ez engem nem érint, de városvezetőként ezt én már nem gondolnám így.
A terv alján szereplő parkoló helyeket felismeri minden veszprémi, hogy hova tervezték megvalósítani. Még a könyvtár előtti részre is terveztek, amit mindenki használ ma is a tiltás ellenére, hisz senkit nem zavar vele. Látja valaki ezek megvalósulását a helyszínen? Pedig milyen jó lett volna a vérvételre beugróknak is reggelente, majd este a kávézó vendégeinek. Tudom-tudom, járjunk gyalog. Viszont azért az sem lenne a demokrácia ellen, ha a 900 diák közül arra a tízre-százra gondolnánk, akiknek muszáj gépkocsival érkezniük, és minél közelebb kiszállniuk. Aztán vannak, akiknek nincs idejük arra, hogy sétálgassanak munkaidőben. Rájuk, mint a terven látszik, a messzi távolban élő tervezők empatikus módon gondoltak, csak a helyi városvezetés feledkezett meg rólunk, itt élőkről…feledkezett el beleérezni magát a hétköznapi veszprémi emberek helyzetébe.
Látható a második, esti képen, hogy mit értünk el azzal, hogy nem gondoltunk a veszprémiek igényeire. A kocsik elfoglalják a gyalogosok, babakocsival közlekedők elöl a járdát, mindezzel a polgárok között kellemetlen konfliktusokat generálva. Sokszor hallani, hogy az nem is járda valójában, a kiépítése okán. Aztán mivel a szülők nem láthatják, hogy belép-e az iskola kapuján a gyermek, ezért le is parkolnak ott, nem csak megállnak egy pillanatra, mint tették korábban az iskola kapujánál. Ezért merészeltem javasolni korábban a mozgásérült parkolók és a normál parkolók közt egy olyan sáv kiépítését, ahol várakozni, parkolni tilos, viszont kirakhatná a busz a gyerekeket és a tanulók szülei a diákokat gépkocsijaikból. Azokat a 900 diák közül, akiket kocsival hoznak-visznek a szüleik. Persze, mehetnének az új parkolóházba és sétálgathatnának, ha nem lenne más dolguk és nem keresnék meg a helyi adókra (is) valót.
Mindezt mikor szóvá tettem a közgyűlésen, polgármester úr mosolyogva csak annyit mondott, biztos nem minden gyerek nagybőgővel jár zeneiskolába.
Talán elfelejtette már, milyen érzés egy kisiskolást egyedül elengedni a városban, mit szól ehhez a gyámhivatal, és milyen súlya van az iskolatáskának, tornacuccnak, és egy hangszernek. A mozgássérült gyermekeket már meg sem említve. És emellett milyen közönyös lett a társadalom… ☹