2025.02.02.
Kedves Veszprémiek!
Tegnap sokat gondolkodtam, hogy a civil ügyekért felelős tanácsnokként megszólaljak-e a civilek napján, de nem tudtam örvendezni.
Nyilván, először is köszöntenem kell őket, magunkat, hiszen a társadalom motorjai vagyunk, azt gondolom ez a család után a következő építő eleme társadalmunknak.
Viszont azt is látnom kell, hogy ennek ellenére méltánytalanul elhanyagolt a szerepük az alapítványoknak, egyesületeknek, szövetségeknek, civil társaságoknak, így azt gondoltam mégsem örömködök.
Épp a napokban döntött úgy az új amerikai elnök, hogy felfüggeszti a határon túli civilek támogatását, így a magyar civilszervezetek is jelentős forrástól estek el, ami ráadásul a kormánytól független volt.
Utóbbi azért lényeges, mert vannak civil szervezetek, amelyek kapcsolódnak a politikához, ellenben a sporttal, az állatvédelemmel, területi alapon szerveződőkkel vagy épp a nyugdíjasokkal, és sorolhatnám. Mert esetükben míg a kormányhoz hű szervezetek ezt gond nélkül pótolják, addig az egyensúlyt jelentő, a kormányt ellenőrző szervezetek ezt nyilván kevésbé tudják.
Ebben persze a mi, választók felelőssége is felmerül, hiszen évente 17 ezer millió forintot hagyunk a kormánynál azzal, hogy nem rendelkezünk az adónk 1 %-ról, azaz nem irányítjuk azt a pénzt oda, ahol szükség lenne rá, és ahol azt mi magunk költhetnénk magunkra.
Itt Veszprémben részben örömünket fejezhetjük ki, hogy tavalyra a duplájára emelték az ötmillió forintos pályázható keretösszeget, amit a civilekre költhet a város a költségvetéséből, így a csütörtöki közgyűlésen már tízmillió forintot oszthattunk szét.
De ebben sem igazi az öröm, hisz mennyi is az a tízmillió forint.
(Aki olvassa posztjaimat, az jól tudja, hogy előszeretettel példálózom a 300 millióba került, és azóta is a pénzünket herdáló információs rendszerrel, amely a szabad parkolóhelyeket mutatja városszerte. Tudjátok, amelyik az utóbbi hónapokban épp azt mutatta, hogy a piacnál egy hely sincs, viszont a meki parkolójában négy-öt is van. Azaz nem hogy haszontalan, hanem kifejezetten káros, ha egy autós arra alapozva keresne parkolóhelyet. De Kádárta felől a városhoz közeledve feltekintve rá is láthatjuk haszontalanságát. 
)
)Vagy épp miképp a közgyűlésen elmondtam, hogy nálunk Jutaspusztán is egyetlen telek értékesítésén veszített annyit a város, amekkora összeget a civilekre szán. Ennek megelőzése, illetve minden hasonló vagyonvesztés megelőzése érdekében is indítványoztam, hogy az ingatlanforgalmi szakértő minden esetben kerüljön meghívásra a közgyűlésre, hogy kérdéseket tehessünk fel számára egy-egy megkérdőjelezhető értékbecslés kapcsán. Természetesen a Fideszes képviselők ezt elutasították. Ennél érdekesebb volt, hogy a kutyapárt képviselője milyen okból nem akarja ezt, és miért csatlakozott egyetlenként a Fideszhez abban, hogy ne is tehessünk fel kérdéseket az értékbecslőnek ezekben az ügyekben.
Szóval, ha ezzel a 300 millióval vetjük össze a 10 milliót, láthatjuk, hogy nincs mivel dicsekednünk városunkban sem. A példáknál maradva 30 évnyi támogatást dobtunk ki az ablakon, vagy épp egy ügyleten annyit vesztünk, mint az egész éves támogatás.
A legutóbbi közgyűlésen Gerstmár Ferenc képviselő és magam is felvetettük ezzel kapcsolatos érzéseinket.
Majd meglátjuk a következő közgyűlésen, mit gondol erről a Fideszes városvezetés. Vajon változik-e a civilkekkel való együttműködési készsége azon kívül, hogy engem kineveztek az újonnan létrehozott tanácsnoki posztra.
Tehát idén ezt a 10 milliót kellett felosztanunk az igényként beérkező 58 millióra, ezért aztán rengeteg pályázót ki kellett zárni és mindenkinél csökkenteni az összeget.
Persze nem csak a pénz a probléma, mikor látjuk, hogy a beérkezett 82 db pályázatból 64-nél hiánypótlásra hívták fel a pályázókat, így egyértelmű, hogy ebben is segítséget kell nyújtanunk nekik. Ennek személyi vagy pénzügyi feltételeit is meg kell teremteni, melyet jeleztem a közgyűlésen.
Végszóként azt tudom írni, hogy örüljünk, hogy két évtizede van már ilyen napunk is, de a siker még messze van, és azért a kormánynak, a városvezetésnek és nekünk is sokat kell még tennünk.
Adamecz Zoltán
Vélemény, hozzászólás?